Parvovírusos bélgyulladás

Széles körben elterjedt betegség, mely megfelelő időben való kezelés nélkül a kiskutya életébe is kerülhet.

A betegség okozója a parvovírus (nevét rendkívül kis méretéről kapta), amely elsősorban a beteg, esetleg még csak fertőzött kutyák nyálával, illetve bélsarával jut a külvilágra. Terjedése rendkívül gyors, ami a vírus nagyfokú megbetegítő képességével magyarázható, valamint azzal a körülménnyel, hogy a beteg állatok tömegesen ürítik, ugyanakkor rendkívül ellenálló a környezeti behatásokkal szemben. 
Elsősorban a kölyköket támadja meg, de nem kíméli a szopós kiskutyákat és a kifejlett egyedeket sem.

Az első tünetek általában a fertőzést követő 4-10. napon belül jelentkeznek; kezdetben az állat étvágytalan, bágyadt, a külső ingerekre sem reagál, ezt hamarosan csillapíthatatlan hányás, majd egy nappal később véres, bűzös hasmenés követi.. Tapintásra hasa rendkívül érzékeny, fájdalmas.

Az eb szervezetébe került vírus a bélrendszerben szaporodik el, ahol súlyos elváltozásokat okoz. A bélnyálkahártya egy része elpusztul, emiatt a tápanyag és a víz nem szívódik fel. Sok folyadékot, tápanyagot és ásványi sókat veszít. Ez teljes legyengülést, súlyos vérkeringési zavart okoz, s az állat rövid idő alatt elpusztul.

A folyadékveszteség pótlása csak vénás infúzióval oldható meg eredményesen. A gyógykezelés minden esetben tüneti: az állatorvosok a betegség következményeit kell kezelnünk.

A parvovírusos bélgyulladás elkerülésének, illetve megelőzésének az egyetlen lehetséges útja a megelőző vakcinás védőoltás. A 6-8 hetes korban, 2 hetes időközzel háromszor oltott kutyák védettséget kapnak, amely 8 hónapos korukban, valamint utána évente emlékeztető oltással hosszabbítjuk meg a védelmet.